A bizalom legnagyobb mércéje: Amikor egy modell újra felkér
- Farkas Viktória
- aug. 31.
- 3 perc olvasás
Frissítve: szept. 5.
Fotósként rengeteg öröm ér minket a pályánk során. Ott van a pillanat, amikor sikerül elkapni a tökéletes fényt, amikor egy kompozíció pontosan úgy áll össze, ahogy a fejünkben élt, vagy amikor a képszerkesztés utolsó simításai után elégedetten dőlünk hátra. De van egy érzés, ami talán mindennél többet ér. Ez az az érzés, amikor egy modell, akivel már dolgoztunk együtt, egy idő után újra felkeres azzal, hogy szeretne egy újabb fotósorozatot. Számomra ez a legnagyobb szakmai elismerés.
A kezdeti izgalmak és az első visszajelzések
Tisztán emlékszem a legelső portfólióépítő fotózásaimra. Bár hetekig készültem, ötletekkel és inspirációs képekkel teli mappákkal érkeztem a helyszínre, a gyomromban mégis ott volt az a bizonyos drukk. Vajon sikerül megvalósítani, amit elterveztem? A modell jól fogja érezni magát? Képes leszek kihozni belőle azt a magabiztosságot és szépséget, amit én látok benne? Ezek a kérdések cikáztak a fejemben.
A fotózás végén mindig megkönnyebbülést éreztem, de az igazi izgalom csak utána jött: a képek átadása és a reakciók. Éppen ezért volt elképesztően jó érzés, amikor az első modelljeim közül többen nemcsak egy udvarias „köszönöm”-mel nyugtázták a képeket, hanem pár hónap vagy egy év múlva újra írtak. „Szia, lenne kedved újra fotózni?” – ez a néhány szó többet jelentett bármilyen dicséretnél. Azt üzente: bíznak bennem, elégedettek voltak a munkámmal, és jól érezték magukat a közös alkotás során.
A közös fejlődés: a szolid portrétól az arany testfestésig
A visszatérő modellekkel való munka nem csupán ismétlés, hanem egy közös utazás folytatása. A legizgalmasabb az egészben látni azt a fejlődést, amin együtt megyünk keresztül. Az első alkalommal még megvan a kezdeti óvatosság, az ismerkedés fázisa. A modell talán még sosem állt kamera előtt, így az elsődleges cél a feszültség oldása és egy biztonságos, támogató légkör megteremtése.
Voltak olyan modelljeim, akik az első fotózás alkalmával nagyon kis szolidan, visszafogottan kezdtek. Egyszerű portrékat, természetes beállításokat kérték, és lassan engedték el magukat a kamerám előtt. Aztán telt-múlt az idő, és a következő megkeresésnél már sokkal bátrabb ötletekkel álltak elő.
Emlékszem egy lányra aki a második fotózásra már azzal az ötlettel érkezett, hogy fessük be az egész testét aranyra, és készítsünk egy extravagáns, szoborszerű sorozatot.
Egy másik modell, aki kezdetben szolid ruhákban pózolt, a harmadik közös munkánkra már azzal keresett meg, hogy szeretne íjjal és szamuráj karddal pózolni egy misztikus, harcos amazon szerepében.
Vagy egy kutyás családi fotózásból egy gyermek fine art fotózás.
Ezek a pillanatok felbecsülhetetlenek. Azt mutatják, hogy a közös munka során nemcsak a portfóliójuk épült, hanem az önbizalmuk is. A kamerám előtt fedezték fel új oldalaikat, és megérezték, hogy a fotózás egy olyan kreatív játszótér, ahol szinte bármivé átalakulhatnak. Az, hogy ezeket az extrémebb, személyesebb ötleteiket velem akarják megvalósítani, a bizalom legmélyebb jele. Azt jelenti, hogy partnerek vagyunk az alkotásban.
Több mint munka: barátságok és mélyebb tartalmak
Amikor egy modell újra és újra visszatér, a fotós-modell viszony lassan átalakul valami sokkal többé. A közös alkotásokból és a fotózások közötti beszélgetésekből sokszor őszinte, mély baráti kapcsolatok alakulnak ki. Már nemcsak egy megbízásról van szó, hanem egy alkotótársi, baráti szövetségről.
Minél többet tudunk egymás személyes életéről, örömeiről és nehézségeiről, annál bensőségesebb kapcsolat alakul ki köztünk. Ez a bizalmi szint pedig óhatatlanul elmélyíti a fotók tartalmát is. A modell már nemcsak pózol, hanem meg meri mutatni a sebezhetőségét, a valódi örömét vagy éppen a harcos oldalát, mert tudja, hogy biztonságban van. A fotózás sokkal gördülékenyebb, felszabadultabb és hatékonyabb lesz, a végeredmény pedig egy olyan sorozat, ami nemcsak esztétikailag szép, hanem lélekből is fakad. Végtelenül hálás vagyok, hogy a fotózásnak köszönhetően nem csak ügyfeleket, hanem igaz barátokat is szereztem.
Hozzászólások