A pillanattól a galériáig: Az öröm, amikor a képeim világot látnak
- Farkas Viktória
- nov. 7.
- 3 perc olvasás
Van egy csendes, szinte meditatív magánya a fotózásnak. Azok a hosszú órák, amiket a tökéletes fényre, a megfelelő pillanatra vagy az utómunka aprólékos részleteire szánok, mind egy belső párbeszéd részei. De amikor egy kép elkészül és útjára indul, valami varázslat történik. A magányos alkotói folyamat kitárul, és a képem párbeszédet kezd a világgal. Az az érzés, amikor ez a párbeszéd visszhangra talál, semmihez sem fogható.
Amikor megérkezik az az e-mail, amiben az áll: „Gratulálunk, a képedet beválogattuk…”, olyankor mindig megállok egy pillanatra. Hatalmas büszkeség és hála tölt el, egy hatalmas szívdobbanás. Egy pillanatnyi hitetlenség, amit tiszta, elemi öröm követ. Ez nem csupán egy visszaigazolás arról, hogy a munkám technikailag helytálló, hanem arról is, hogy a látásmódom, az érzéseim és a történeteim rezonálnak másokkal.
Egy utazás, ami a világot jelenti
Ha visszanézek az elmúlt évekre, egyfajta mentális térképet látok magam előtt, amelyet a képeim rajzoltak fel. Minden város egy újabb tű a térképen, egy újabb bizonyíték arra, hogy a vizuális nyelv valóban univerzális. Elképesztő belegondolni, hogy a pillanatok, amelyeket megörökítettem, eljutottak a világ legkülönbözőbb pontjaira:
Amerikától Ázsiáig: Chicago, San Diego, Philadelphia, Cleveland, Manila, Delhi.
Európa lüktető központjain át: London, Barcelona, Athén, Ciprus.
Egészen Dél-Afrikáig: Johannesburg.
És természetesen itthon, a szívemnek oly kedves Budapesten.
De van egy hely, ami még ma is libabőrt okoz, ha rágondolok: New York, Times Square. Látni a saját fotómat a világ egyik legikonikusabb, fényekkel és energiával teli terén, egy igazi „csípj meg” pillanat volt. Ott, a digitális hirdetőtáblák tengerében a képem nem csupán egy alkotás volt, hanem egy csendes üzenet a rohanó tömegnek.
A kedvenc kis videómat itt tudod megtekinteni. Az érzés a mai napig felbecsülhetetlen.
Az elismerések sora itt nem állt meg. Az Art Square Gallery több virtuális kiállításán is szerepelhettek a munkáim, digitális falakon át érve el a művészetkedvelőket. Az pedig, hogy a 121clicks neves online fotós magazin interjút készített velem, lehetőséget adott arra, hogy ne csak a képeim, hanem a mögöttük rejlő gondolatok és én magam is bemutatkozhassak. Az interjút itt tudod elolvasni.
A legnagyobb személyes sikerem mégis a vizuális önéletrajzi könyvem megjelenése. Beleválogatni a számomra legkedvesebb 100 fekete-fehér fotót, és egy kötetté fűzni őket, olyan volt, mint megírni a saját vizuális naplómat angol nyelven.
Az idei év mérföldkövei
Ez az év különösen bővelkedett meghatározó pillanatokban. Hatalmas megtiszteltetés volt, amikor a Budapest International Foto Awards (BIFA) nemzetközi zsűrije bronz díjjal ismerte el a fine art portfóliómat. Ez a díj nem csupán egyetlen képnek szólt, hanem egy egész sorozatnak, egy kiforrott koncepciónak, ami különösen sokat jelent számomra.
Nézd meg a képeket ebben a videóban!
Minden fotóm egy kis darab a lelkemből, és látni, ahogy az egyikük önálló életre kel egy kiállításon, leírhatatlanul jó érzés. Nagyon hálás vagyok a Prizma Körnek, hogy teret adtak az alkotásomnak, és hogy ennyi csodás művel együtt volt kiállítva az egyik kedvenc portrém. Inspiráló és felemelő élmény volt. A kiállításról összeállított kis videót itt tudod megtekinteni.
A jövő horizontja
Az alkotói út sosem ér véget. A lendület visz tovább, és már izgatottan tekintek a jövőbe. Még idén vár rám egy kiállítás a csodálatos Bécsben, jövőre pedig már biztos, hogy egy képem Máltán és Chicagoban is látható lesz. Minden új lehetőség egy újabb kaland, egy újabb esély a kapcsolódásra.
A bécsi kiállítás egy hétig nyitva áll az érdeklődők előtt december 7-12-ig, a részvétel ingyenes, a megnyitó napja viszont regisztrációhoz kötött. Regisztrálni itt tudsz.
Ez a valódi jutalom. Nem csupán a dicsőség vagy az elismerés, hanem az a tudat, hogy az általam látott és megörökített szépség, dráma vagy csendes pillanat másokban is rezonál. Hogy adhattam valamit, ami gondolatokat ébreszt, érzéseket kelt, és egy pillanatra megállítja a rohanó világot.
Ez a rengeteg öröm és siker erőt ad a folytatáshoz. Köszönöm mindenkinek, aki hitt bennem: a családomnak, barátaimnak, akik mindig bíztatnak, a kurátoroknak, a zsűritagoknak, a szerkesztőknek, akik meglátták a képeimben, amit üzenni szeretettem volna velük, és legfőképpen nektek, akik követtek, támogattok és inspiráltok. Nélkületek a képeim csupán magányos képkockák maradnának egy merevlemezen. Veletek válnak élő, lélegző történetekké.
Ha szeretnéd, hogy a Te történetedet is megörökítsük együtt, keress az alábbi elérhetőségeken!
Elérhetőségeim:
Telefonszámom: +36 30 594 4312
Hozzászólások